TESZT: górcső alatt a BlackBerry Z10

slide

Elérkezett az idő, hogy egy részletes tesztben foglaljuk össze az első BB10-es fecske, a BlackBerry Z10 hardveres és szoftveres tulajdonságait.
Lássuk hát a tapasztalatokat!

I. rész

Nem kezdjük a kicsomagolással, a dobozzal és a tartozékokkal, mivel ezzel egyrészt úgyis tele a net, pl. a Youtubeon rengeteg ilyen videót láthatunk. Másfelől teszpéldányunk doboz nélkül érkezett hozzánk vendégségbe, így ettől az amúgy izgalmas résztől most kénytelen-kelletlen eltekintünk. Lássuk viszont a lényeget, vágjunk a közepébe!

Első benyomások, kinézet, hardver

A készülék szép nagy darab, de nem brutális, a „még éppen kényelmes méretű” kategóriába sorolnám.  Egészen pontosan egy 130 x 65.6 x 9 mm méretű eszközzel van dolgunk. Súlya átlagos, 137,5 gramm, amely elegendő érzést kelt ahhoz, hogy igen, van valami a kezünkben, és „benne van az anyag”, de még nem húzza brutálisan a zsebünket adott esetben.
A Z10 első pillantásra valamelyest emlékeztet a konkurrens iPhone 5-re, de minél alaposabban vesszük szemügyre,  annál inkább halványul el ez a kezdeti hasonlóság.
Fémet például rajta elvétve sem találni, leszámítva kívül pár krómhatású gombot, meg a készülék belsejében  rejtőző SIM-tartót, vagy az antennákat… A ház műanyag mivolta ellenére sem kelt olcsó, gagyi hatást, ránézésre is minőségi és precízen megmunkált darabról van szó.  A minőségérzetet csak fokozza a puha gumírozással ellátott, igényesen finom bordázatú, matt hátlap, amivel együtt a készüléket igen kellemes megfogni. Nem kívánkozik kicsúszni az ember kezéből, és szerencsére az ujjlenyomatokkal sem ápol baráti viszonyt.

A 9 mm-es házvastagság épp elegendő, elegánsan vékony, hi-tech eszköz benyomását kelti, persze lehetne ennél vékonyabb is, de az már szinte vágná az ember kezét. Személy szerint nem vagyok féltéglapárti, de azért szeretem érezni, hogy van valami a kezemben, és az sem baj, ha nincs olyan érzésem, hogy atyaég, mindjárt elhajlik, vagy összeroppantom, vagy valami egyéb baja lesz. Szerencsére a BlackBerry csak a józan ész határáig ment bele a manapság zajló vékonyítási versenybe.

Mivel mindenkinek az első feladat egy ilyen készülék beszerzése után, hogy belehelyezze saját SIM kártyáját, így -lévén a Z10 nem unibody házas- legelőször a hátlapot szükséges eltávolítani. Térjünk hát egy pillanatra vissza rá.
Levételkor derül csak ki, hogy micsoda vékony, légies műanyag az egész, az ember kissé aggódik is, nehogy eltörjön, sőt, elszakadjon, mint valami papír. Szerencsére eléggé rugalmas és szívós ahhoz, hogy ilyen veszély ne fenyegesse. Első blikkre ugyan fura tehát, de valójában szilárd és „passzentos”, a visszahelyezés után sem mozog, nem lötyög, nem nyikorog, szépen tart a helyén, rajta egy büszke méretekkel bíró, krómhatású BlackBerry logóval. (Amelyet végül a sok találgatás ellenére a sorozatgyártásba került modellen is a hátlap geometriai közepére helyeztek, akárcsak a prototípusokon.)
A készülék micro SIM-et fogad, így ha azzal, vagy legalább vágó készülékkel éppen nem rendelkezünk, akkor kénytelenek vagyunk elballagni egy megfelelően felszerelt szaküzletbe vagy szakszervizbe, ahol ezt készséggel megoldják nekünk normál SIM-ünkből percek alatt.
A hátlap belső felülete ad helyet az NFC antennának, a 9900 Boldhoz hasonlóan ide sikerült integrálniuk.
Ugyancsak a hátlap rejti előlünk a tekintélyes méretű, 1800 mAh kapacitású akkumulátort. Az LS1 típusjelű energiatárolóval intenzív használat mellett is kihúzza a Z10 a nap végéig anélkül, hogy töltőre kellene raknunk, ami szintén jó pont, és igen fontos azoknak, akik használni is akarják a telefonjukat, nem csak nézegetni.

Ugyanitt, a „motorháztető” alatt bújik meg a microSD (TransFlash) foglalat is, amely maximum 64 GB-os kártyát fogad és hotswap-képes. Ezt azt jelenti, hogy az alaplapi 16 GB memóriával együtt igen kellemes, összesen 80 gigabájtnyi tárolókapacitásunk lehet maximum, ami azért már a hardcore usereknek is elegendő, valószínűleg.

A készülék kézbe véve minőségi érzetet kelt, ebben a már korábban említett finom megmunkálású műanyagok taktilis hatása mellett a minimalista design és elöl az alulra került markáns BlackBerry logó vizuális megjelenése is közrejátszik.
A kijelző feletti érintőfelület edzett üveg, különböző források szerint megoszlottak a vélemények, hogy Gorilla Glass-e vagy sem. A Crackberry fóruma szerint igen, az n4bb.com szerint nem. A gsmarena oldalán megadott specifikációkban sem szerepel, hogy az lenne. Amit a BlackBerry hivatalosan közzé tett ezzel kapcsolatban, az annyi, hogy egy „újfajta keményített üvegről van szó, amely egy új technológiát, az ún. Touch on Lens-t használ”, ez feleslegessé teszi egy külön érintőpanel beépítését a külső üveg alá. Így az egész egyszerűbb, vékonyabb lehet (és minden bizonnyal olcsóbb is a plusz alkatrész feleslegessé válása miatt).
Utánaolvasva még annyit tudtunk meg, hogy a Touch on Lens kijelzőüveget két tajvani cég, a Wintek és a Cando gyártja, és az érintésérzékeny felületet egy speciális ITO (Indium-ón-oxid) réteg alkotja. A gyakorlatban ebből nem sokat látni, csak annyit, hogy az érintéses vezérlés zökkenőmentes és igen érzékeny, tehát nagyon rendben van.
Most következik egy igen fontos pont, amely minden érintőkijelzős telefont használó személyt érzékenyen érint, e sorok írójának pedig kifejezetten vesszőparipája. Ez pedig nem más, mint a kijelző zsírtaszító képessége, azaz, hogy hogyan viselkedik az ujjlanyomatok begyűjtése terén.

Számos gyártó számos készüléke fordult már meg kezeim alatt, és a kép igen vegyes, a szórás meglehetősen nagy. A borzasztótól a kiválóig mindenfélét használtam. Nagyon nem mindegy az, hogy -kifejezetten száraz bőröm ellenére- ötpercenként törölgetni kell-e mindenféle speciális, készülékhez adott kendőkkel a kijelzőt, mert egyszerűen tocsog a zsírtól, és nem látni rendesen a betűket sem – hogy az esztétikumról ne is beszéljünk. Egy oleofób vagy lipofób (olaj-, ill. zsírtaszító) bevonatot nélkülöző telefonnál marad a gusztustalan törölgetés a saját nadrágunkba, vagy kendő beszerzése, vagy különféle kijelzővédő fóliák applikálása -persze azoknak elsősorban a karcok elleni védelem a célja, tudom. De ez újabb problémát vet fel, mivel -főleg az olcsók- néha még kevésbé zsírtaszítóak, mint az általuk védett eredeti üvegfelület… Nem minden készülékhez kapható a 3M Vikuiti sorozat DQC-160-as, vagy ehhez hasonló, kifejezetten oleofób fólia. (Bár a Z10-hez történetesen épp igen…)
Az olyan zsírmágnes kijelzőjű elődök, mint -sajnálatos módon- a 9900 Bold, némi aggodalomra adtak okot, és őszintén szólva nem különösebben bíztam benne, hogy erre a -fizikai qwerty nélküli telefonok esetén rendkívül fontos- szempontra oda fognak figyelni BlackBerryék. Pedig: igen!
Azt kell mondjam, a BlackBerry Z10 e szempontból minden várakozásunkon felül teljesített. A kijelző erőteljesen taszítja a zsírt, nem, illetve csak minimálisan gyűjti az ujjlenyomatokat. Jól el tudunk lenni vele akár egész álló nap is, a kijelző állandó törölgetése, maszatolása, és az ezt kísérő enyhe, de permanens bosszúságérzet nélkül. E nagyon fontos szempontból tehát nálunk színjelesre vizsgázott! Gratulálunk a BlackBerrynek.

Szemből nézve, a készülék frontoldalán ismerős elemek köszönnek ránk, úgymint  felül a hangszórónyílás, mellette kétoldalt a távolságérzékelő, az állapotjelző LED, és a 2 megapixeles HD frontkamera. A BlackBerry embléma+logó együttese nem zavar be ezeknek, mivel azt alul helyezték el.

Ha elkezdjük körbejárni a a készüléket, feltérképezhetjük a további hardverelemeket. Nincs agyonbonyolítva, minden praktikus és semmi meglepő nincs az elrendezésben: bal oldalon lapul egy microUSB port és egy micro HDMI csatlakozó, jobb oldalon a hangerő és médiagombok, a tetején pedig a bekapcsológomb található. Utóbbi mellé, hogy ne érezze magát egyedül, elhelyeztek egy szabvány 3,5 mm-es sztereó Jack csatlakozó aljzatot is, a zenerajongók, valamint a headsettel sokat telefonálók örömére.
A gombok szépek és igényesek, összhangban a telefon többi elemével. Szálcsiszolt fém hatásúak, mint a vékony, mikrofuratokkal teli hangszórórács, amely a kijelző felső részén, közvetlenül a felső keret alatt helyezkedik el.  A gombok nem csak szépek, precízek is, szinte nincs holtjátékuk, nem mocorognak, lötyögnek a helyükön, ami újabb plusz pont a minőségérzet felé.
A kamera nem kapott dedikált fizikai gombot, ami negatívum lehet annak, aki ezt megszokta, de a fotózásról szóló részben meg fogjuk látni, hogy ennek részben jó oka van. Egy időben szó volt arról is, hogy a BBM szintén kap egy dedikált gombot. Azonban az új BB10 filozófia (amelyet két szóban így írhatunk le: minimalizmus és gesztus-központúság) felülírta ezt az elképzelést. Mostantól minden nagy mértékben a gesztusokban rejlik.
Mindazonáltal a kamera exponálása előcsalható némi trükkel a fizikai gombok segítségével is: mégpedig a hangerő fel gomb dupla lenyomásával.

A készülék hátulján egy 8 megapixeles kamera található, ledes villanóval megtámogatva. A kamera maga nem mindennapi, de nem a megapixelek száma miatt – erről majd később.
A LED villanó, bár nem xenon, a korábbi, OS7-es sorozató BlackBerryknél erősebb teljesítményű, nagyobb fényt ad, összehasonlítottuk. (Ugyanez igaz egyébként az előlapi állapotjelző LED-re is, bár utóbbi nem feltétlenül előny.)

A hangerőgombok közt található stop/pause további trükkre is képes: hosszan nyomva tartva a hangparancsokat aktiválhatjuk segítségével.
A hang alapú keresés az iPhone Siri-jéhez hasonlóan működik, egész jó (az Apple eszközénél jobb)  hatásfokkal ismeri fel még a középbugaci színvonalú angol kiejtéssel megfogalmazott mondatokat is. Bár a jelenlegi firmware-ben a menüpont maga és a róla szóló infó már magyar, de csak a főbb világnyelveken (mint pl. angol, német, spanyol, francia) ért egyelőre – ezt a későbbi szoftveres frissítések várhatóan előbb-utóbb orvosolni fogják.
A hangtárcsázás a tesztkészülékben még nem működött, de a menüpontot megtaláltuk, tehát ez is nyilvánvalóan csak szoftverfrissítés (tehát idő) kérdése, hogy belekerüljön.

A kijelző más szempontból sem kevésbé impresszív. Egy IPS LCD panel biztosít ragyogó látványélményt, hihetetlen élességgel a 4,2 collos kijelzőn. Mindezt remek (bár nem párját ritkító, de átlag feletti) 1280 x 768-as felbontással teszi, ami 356 ppi pixelsűrűséget jelent. Ezzel a Z10 lekörözi az iPhone 5 retina kijelzőjét éppúgy, mint a Nokia legújabb zászlóshajóját, a Lumia 920-at. Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezek csak a puszta számok: egy dolog a fizikai paraméter, és egy másik a valóságban nyújtott látvány. Nos, a látvány tekintetében azt mondanám, hogy a kijelző gyönyörű, tényleg remek, jó betekintési szögekkel, stb, de a valóságban kevésbé élénk, mint egy iPhone-é. Ez viszont csak akkor tűnik fel, ha egymás mellé tesszük őket, és semmiképp sem kritikus szintű különbségről van szó: a Z10 kijelzője első osztályú, és kitűnően teljesít mindenféle fényviszonyok között.

Felhasználói felület, funkciók, kezelés

A tesztkészülék szoftverét -a már korábban említett okoknál fogva is- még erősen bétásnak nevezhetjük, bár ez már nem volt az hivatalosan (OS 10.1). De mégis…
Ami egyből szembetűnő, hogy bizonyos menüpontok magyar elnevezése eléggé szerencsétlen, vagy -mondjuk úgy- furcsa, mint pl.  a böngészőé, amelynek a neve “kereső” lett…
Ha már keresés: amennyiben tényleg keresni szeretnénk, némiképp redőző homlokkal konstatáltuk, hogy az OS7 jól bevált Google-jénak helyét itt a Bing vette át. Ami nem feltétlenül baj persze, csak hát kicsit érthetetlen. Valamiért azt gondolná az ember, hogy a Bing csak a WP7-es, 8-as telefonok vesszőparipája. Szerencsére az alapértelmezett kereső átállítható google-re, vagy akár yahoo-ra is.

A fényképezőgép kiválóságát már elkezdtük ecsetelni. Általánosságban elmondható, hogy szépen és jól teszi a dolgát, igen gyors, jól fókuszál. Még ellenfényben is jól működik, pl. az égboltot is sikerülhet lefotózni, nappal szemben. Izgő-mozgó “célpontoknál”, mint pl. gyerekek fotózásakor is jól teljesít a kamera, és a time shift funkció nagyban segít elkapni a megfelelő pillanatokat. A kromatikus aberráció nem különösebben nagy (a telefonos kamerák közt), és megfelelő fényviszonyok mellett a képzaj minimális. A mélységélesség terén különösen jól teljesít a fényképező, a kereső kijelzőn ujjunkkal jelölhetjük meg a területet, hogy hova fókuszáljon.
Az éjszakai felvételek kissé elmaradtak a várakozástól.
Egyedül makró üzemmódban akadtak igazi gondok (a fókuszálással), de ezt szoftverfrissítéssel bizonyosan orvosolni fogják.
Megjegyzendő, hogy a BlackBerry tabletjének, a PlayBooknak is egyre jobb lett a fényképezője az idők során, ahogy a frissítések érkeztek rá.
Videófelvételre 720p vagy 1080p módban 30 frame/sec-mal képes a készülék. Felvételeinket szoftveres videóstabilizáció segíti. A színhűség kifejezetten jó, a mozgások simák, még gyors “akciók” felvételekor is. Tesztképek és tesztvideók

A készülék használata egyszerű, a felhasználói felület igen intuitív, hamar megszokható. Perceken belül két érzése támad az embernek: az egyik, hogy mintha már régóta ismerné ezt a felületet, a másik meg a “ezt más oprendszereknél miért nem így csinálják”-érzés.
A felület a manapság divatos kifejezéssel élve “szmúsz” (smooth, azaz simán, gördülékenyen kezelhető). Késlekedés, akadás a használat során nem volt tapasztalható, ez persze nem csak a jól megírt operációs rendszernek, hanem az alá pakolt, kellőképen combos 2 magos, 1,5 GHz-es Snapdragon processzornak, a 2 giga RAM-nak, valamint az Adreno 225 grafikus processzornak is köszönhető.
A BlackBerry Flow-nak elnevezett felülete a fenti hardverre támaszkodva szépen teszi a dolgát. Gesztusalapú a rendszer, és kifejezetten egykezes használatra tervezték.
A rendszer egyik erőssége a valódi multitaszk, amit az Android és az iOS egyaránt csak ugatnak, mint kutya a holdat.
Egy egyszerű felfelé seprő mozdulattal “kikukucskálhatunk” bármelyik alkalmazásból anélkül, hogy kilépnénk belőle. Megtekinthetjük például, hogy miért villant fel az állapotjelző LED anélkül, hogy abból az adott alkalmazásból ténylegesen ki kellene lépnünk.. Ha az ok eléggé fontos (mondjuk egy munkahelyi email), akkor egyenesen a Hub-ba swipe-olhatunk. A Hub a központi kommunikációs rész, ami az egész rendszer munkafolyamának gerince. Mi magunk definiálhatjuk, hogy mi legyen benne a Hub-ban és mi nem, és fontos megjegyezni, hogy az egész a kommunikációról szól. Így pl. a Twitter feedek közvetlenül az üzenetek feedjébe kerülnek be és nem az idővonalra, és a Facebook notifikációk és direkt üzenetek úgyszintén bekerülhetnek oda. A BBM üzenetektől kezdve az emaileken keresztül a Facebook, Twitter, LinkedIn, GoogleTalk, Foursquare üzenetekig, a hívások, a hangposta mind-mind benne lehet a Hub-ban.

A billentyűzet, ahhoz képest, hogy virtuális, kifejezetten jó, sőt, olyan kiváló, amilyen csak egy virtuális billentyűzet lehet. Kényelmes a gépelés, a prediktív szövegbevitel szépen működik, és tanulékony is. Az autocorrect funkció is jól működik, és mindez magyarul. A ragozott alakokat ismeri, és megpróbálja intelligensen kitalálni -jó hatásfokkal- hogy mi lesz a következő szó, amit írni akarunk. Más platformokon is láttunk már persze ilyen kísérleteket, de ez felülmúlja bármelyiket. Tényleg intelligens, és gyorsan tanul, a „stílusunkhoz” így alkalmazkodva. Újabb nagy pirospont a BlackBerry fejlesztőinek.

Multimédia

A készülék saját hangszórója jó hangerejű, nem nagyon torzít. Persze a mélyek csak annyira vannak jelen, mint bármelyik másik telefonnál.
A gyárilag telepített natív audio lejátszó elkeserítően alapszintű, mondhatni primitív. Albumborítókat kezel ugyan, de dalszövegeket sajnos nem, és ekvalizernek sincs nyoma, ami önmagában nem is lenne baj, ha szépen szólna, de úgy látszik, a Z10-et nem kényeztették el igényes audio chippel. Így aztán próbálhattuk bármivel, egy 60 ezres Monster Turbine-ig bezárólag, nem sikerült túl sok mindent kihozni belőle. Nem mondom, hogy Sokol rádió színvonalú, de az audiofilek el fognak keseredni.
Ami pozitívum, hogy WMA-t, Wav-ot, eAAC+-t és a Flac-ot is ismeri.


Audio lejátszáskor a készülék 50%-os hangerő környékén udvariasan figyelmeztet, hogy ez a hangerőszint már veszélyes, bár ez saját meglátásom (meghallásom) szerint kicsit túlzás. Persze jobb, ha idejekorán jelez a készülék.
Szerencsére a BlackBerry World-ről szép számban lehet letölteni ingyenes és fizetős zenelejátszó alternatívákat is, amelyek jobban megfelelnek igényeinknek.
Ha már audió: a csengőhangokkal nincs különösebb gond, szép és jó a gyári választék is. Ellenben a gyári ébresztőhangok -mi tagadás- borzalmasak, visszasírtuk a jó öreg OS7 kellemes, visszafogott, de azért kellőképpen élénk ébresztő hatású hangjait.
Kollégám leírása szerint, idézem: „Ébresztőhang #1: napfelkelte a’la horroros zombi apokalipszis reggeli élethalálharc, amiben az álcázott reggeli életöröm durva tülkölésbe fullad; Ébresztőhang #2: a kérem-kapcsolják-be-biztonsági-övüket repülőgépkatasztrófás rémálmodós változat, a hegybe fúródás előtti agresszív pittyegéssel.”
Isteni szerencse, hogy ezek lecserélhetők! Aki régi BlackBerrysként tehát igényt tart a korábbi ébresztőhangokra, különös tekintettel a Dream nevűre, annak azt javasoljuk, innét töltse le az OS7 jól bevált, megszokott csengőhangjait: BB7rings.


Videolejátszás terén a Z10 nem válogat, igencsak mindenevő, játszik szinte minden filmformátumot (így ha utazás közben alkalmi filmnézésre szeretnénk adni a fejünket, nem szükséges előtte konvertálással bíbelődni), natívban mehetnek rá az alábbiak: DivX/XviD/MP4/WMV/H.263/H.264.

Rádiók, kommunikáció

Mint minden mai okostelefonra, a Z10-re is igaz, hogy hacsak nem muszáj valamiért (pl. gyors netezés), akkor nem érdemes használni a 3G-t, az itt is valódi akkugyilkos. A wi-firől és a GPS-ről különösebben nincs mit mondjunk, mindkettő van, teszi a dolgát. A wi-fi természetesen támogatja az n-es szabványt is, a GPS  pedig még a szobából is talált műholdat.
FM rádiót nem tartalmaz a Z10, de ez nem akkora veszteség a netes rádiók óriási választékának korában (bár persze van, akinek fontos lehet, én pl. már csak azért is háklis vagyok rá, mert közel kétszázezerért legyen benne FM rádió, igenis…). Az NFC-t nem állt módunkban kipróbálni, erről nem tudunk nyilatkozni.
Ami viszont külön említésre méltó, az a Bluetooth, ezen belül is a fájlátvitel.


A Z10, pontosabban a BB10 platform maga e téren is odavág mind az iOS-nek, mind pedig az Androidnak, már önmagában azzal, hogy bluetooth fájlátvitel van, létezik. Tehát igen, mint talán sokan tudják is, a két említett platform valamilyen rosszul értelmezett „biztonsági” vagy „jogi” okoskodás miatt alapértelmezésben nem engedi a fájlátvitelt bluetoothon keresztül. Ha tehát ezen készülékek valamelyikét szerezzük be, felkészülhetünk, hogy vagy elfogadjuk ezt a korlátot, és mindenféle felhőkkel, online feltöltésekkel vagy önmagunknak elküldött emailekkel, végső esetben USB kábellel bohóckodunk a XXI. században, vagy jöhet a jailbreak, illetve a rootolás, meg a járulékos garanciavesztés.
Nem így a BB10 platform esetében, amely natívan támogatja a fájlküldést BT-n keresztül. Mi több, apró finomság, hogy a küldésnél nem csak százalékot jelez egy csíkkal, hogy hol tart az átvitel, hanem másodpercben visszaszámlál! További remek tulajdonság, hogy több fálj is kijelölhető egyidejű küldésre. Csillagos ötös ez a tulajdonság is.

Eddig tartott tesztünk első része. Következő alkalommal részletesen górcső alá vesszük a Z10 szoftveres részét, azokat a programokat, amelyekre ez alkalommal nem tértünk ki.

Enélkül is kimondhatjuk azonban ítéletünket, és már mai tesztünkben értékeljük a BlackBerry Z10-et egy olyan szempontrendszer szerint, amelyet a jövőben is használni szándékozunk.

A SzederBlog az alábbi koordináták mentén értékel készülékeket:

Felhasználói élmény: ez nemcsak “élményt,” hanem használhatóságot is jelent, azt szándékozik osztályozni, hogy az  eszköz mennyire alkalmas a mindennapi, zökkenőmentes használatra elsősorban a felhasználói felület, az azt kiszolgáló hardver, másodszorban a rendelkezésre álló szoftverkínálat szempontjából.
A Z10 esetében az utóbbi szempont még hagy maga után kívánnivalókat, de a biztató jelek, a sorra megjelenő új, lényeges és nélkülözhetetlen szoftverek, valamint az Android port ígéretből valósággá válása miatt megelőlegezünk egy ötöst:
5

Ergonómia: ez is a használhatóságot  hivatott mérni, csak éppen fizikai szempontból, a kézzelfoghatóság síkján. Milyen a készülék fogása, a gombsorok és kezelőelemek használhatósága a mindennapokban, akár éppen az utcán, „éles” körülmények közt, mennyire látható a kijelző napsütésben, két ujjmozdulat után csöpög-e a zsíros ujjlenyomatoktól a kijelző, és hasonlók.
A fentieket megvizsgálva kijelenthetjük, hogy a Z10 érdemjegye e téren bizony csillagos ötös!
5

Anyaghasználat: Ez egyszerűen elhelyezi a készüléket valamelyik kategóriában az alsótól a prémiumig. Bár nem vagyunk műanyag-ellenesek, sőt, a prémium kategóriában is igen elterjedt annak használata, más gyártóknál is, lásd pl. Samsung, és bár a Z10 sem sikerült rosszul e szempontból, mégis, azt mondhatjuk, egy közel 200 ezer forintos felső kategóriás eszköznél jó néven vettük volna, ha picit bőségesebb arányban találkozhatunk fémekkel – ez  egyfajta luxusérzetet tud adni. Akinek volt már ilyen készüléke, az tudja, miért, és hogy miről beszélünk itt egyáltalán. Így a végső verdikt e téren egy erős négyes: 4

Esztétikum: Ez a pont hivatott mutatni a letisztultságot, az eleganciát, hogy mennyire nézik meg a kezünkben az adott készüléket, és mennyire széles tömegekből képes kiváltani a birtoklási vágyat. Ez az összes közül a legszubjektívebb pont. Mi most széles és reprezentatív közvéleménykutatás helyett megelégedünk azzal, hogy szerintünk mennyire jó ránézni az adott készülékre. E vezérelvet szem előtt tartva azt mondhatjuk, hogy a Z10 teljesen rendben van esztétikailag. Nem különösebben formabontó vagy forradalmi, de nem is unalmas, vagy tucatjellegű. Kellőképpen, de nem túl és nem öncélúan egyedi. Így jár neki az ötös: 5

Üzemidő: Ez egy jóval egzaktabb pont, és tudjuk, hogy sokaknak szinte a legfontosabb. A mai okostelefon-mezőnyben nem kiugróan magas az Z10 üzemideje, de szégyenkeznivalója sincs, igen intenzív használattal is vígan kihúz egy napot, manapság pedig más nem is cél. Persze örülnénk, ha még többet bírna, de ilyen kijelzővel, processzorral és grafikus chippel ne várjunk nagyon többet… A technológiának megvannak a korlátai. Így nyugodt szívvel adunk egy ötöst erre is: 5

Megjegyzés: más mobilos tesztek beveszik értékelésükbe az árat, mint tényezőt, ezt mi nem tartjuk szükségesnek. Az induló ára minden új  okostelefonnak irracionálisan magas, majd többé-kevésbé mindegyik hamar meredeken veszít értékéből. Manapság számos helyről és forrásból beszerezhető egy készülék, nemcsak idehaza, így az árak szórása igen nagy lehet. Emiatt ezt a paramétert az értékelésünk során hanyagoljuk.

Végső ítélet:

Köszönet a BlackBerrySzerviznek, hogy a tesztkészüléket rendelkezésünkre bocsátotta!

Comments

Hozzászólás

Válasz erre

F